Kuszma's Reviews > A napkeleti utazás

Ritkán akad az ember kezébe olyan kötet, ami ennyire egyértelműen egy életmű resztlijét tartalmazza. A napkeleti utazás a közkeletű vélekedés szerint csak előtanulmány Hesse főművéhez, Az üveggyöngyjátékhoz, a Sváb életrajz pedig csak azért tekinthető önálló műnek, mert abba nem fért bele. Ezzel együtt több szempontból tanulságos, mi több, hibáikkal együtt (talán hibáik miatt) vonzó írások ezek.

A napkeleti utazás tulajdonképpen egy dokumentált kudarc története – a kudarc oka, hogy bizonyos élmények egyszerűen megírhatatlanok, ezáltal átadhatatlanok. No most minek ír meg valaki valamit, ami megírhatatlan, puffog az olvasó, és le is von egy csillagot. Másfelől ad is egy csillagot, a vállalkozás puszta bátorságáért. Eddig döntetlen hát. Nem mondom, zavaros történet a térben és időben vándorló misztikus közösség, a Szövetség főszereplésével, de ad neki némi naiv bájt, hogy Hesse minden erejével megpróbálja beleírni magát, barátait és példaképeit a szövegbe. Engem személy szerint lenyűgöz maga az elgondolás is. Jusson eszünkbe, ez a két világháború közti időszak, a húszas évek. Remarque vagy Jünger (vagy az országhatárokon túl Barbusse és Aldington) azzal van elfoglalva, hogy az első világháború traumáját a lövészárokharc leírásával, a pokol terápiás kibeszélésével oldja fel. Hesse írását is ugyanaz a csalódottság jellemzi, szerintem: hogy az emberi ész, az ipar és a civilizáció ekkora emberirtásban csúcsosodott ki. Ő azonban más utat választ, egyfajta spirituális utazást tesz, barátságos álomvilágba menekül, amit az európai művészetek és mítoszok, valamint a keleti vallások különös katyvasza strukturál. Igaz ugyan, hogy ez az álomvilág nem tud elkülönülni a valóságtól, és ez a disszonancia végig beárnyékolja, de azért összességében ártatlan játék ez. Ami nem kis dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a nácik ugyanebben az időszakban milyen kártékony fogalmakat találtak átvételre érdemesnek saját spirituális „napkeleti utazásuk” során.

(A Sváb életrajz tulajdonképpen ugyanez a menekülés, csak jóval szublimáltabb formában. Itt nem direkten kapjuk arcunkba a misztikus tér- és időugrásokat, hanem egy jóval áttételesebb szimbólumrendszeren keresztül, aminek középpontjában az alkotás vágya áll.)